Mi is az a Trénerérzés így lassan két év távlatából?
Amikor kimegy az ember délután Budaörsre, érzi a napszítta mező illatát
és a 100-as benzin semmihez sem hasonlítható keverékének elegyét és
érzi, hogy csupa ismerős emlék, élmény az ami körülveszi.
Ahogy beindul a motor, ahogy megcsap ez az illat és ahogy látod, hogy
sorra mozdulnak meg a mutatók, figyeled a hengerfejhőmérőt, nézed az
olajnyomást, gurulás előtt még egyszer rápillantasz a futókapcsolóra,
hogy tényleg alsó helyzetben van, két szempillantás a katonákra és
megmozdul a gép a földön.
Váróponton már minden üzemmeleg, széria etalon, fékszárny felszállón,
engedély megadva, pályatengely, megy a gáz hét ütemre, érzed hogy kell a
bal láb, még, még amikor két kerékre áll. Pillanatok alatt megvan a
80km/h még egyet rúg az egyenletlen talaj és elszívódik, fél méteren
gyújtöd a sebességet, pályatengelyt végig megtartod, mintha odaszögeztek
volna, persze kevés a bal láb... futó, fékszárny, fordulat, 50méter. Bal
forduló és csak kis csűrő és egy gondolatnyi visszavétel a bal lábból.
Megvan a magasság, kérek áttérést Fahegyre, épp hogy egy percem maradt élvezni a vízszintes repülést, gyönyörködni a tájban. Gáz vissza, orra
megemel, sebesség 130, futó nyílik, enyhe rugás, kettő zöld, gázzal
megtámaszt, két katona, 0 varió és harmadikból csak le. A magasság
rendben, sebesség 130km/h jobb forduló, gáz 2000-es fordulaton, jobb láb
már bent van, ahogy csökken a teljesítmény és a sebesség. Negyediket egy ívből kapom el, pályatengelyben nagyfékszárny, sebesség 130. nem 125,
nem 135, 130. műutat és a fasort átrepülöm, gáz alapon, orrát
megengedem, vízszintes, sebesség már csak 100, figyelek, balra előre
30fok 30méter, máshova úgysem lehet látni...
türelmesen várok, kopik a
sebesség, de csak érzem, nem nézek be, magasság rendben, jobb láb, bot
folyamatosan jön hátra, mire koppan egyet addigra épp leér a három kerék
egyszerre, engedem, hadd guruljon, jobbra ki, tankolóra, fékszárny
vissza, kis gáz és érzem hogy újra együtt vagyunk....
Olyan ez mint találkozás egy nővel, akibe régen fülig szerelmes volt az
ember és minden egyes viszontlátáskor ugyanezt érzi és utána még napokig
rá gondol és a parfümje illatát érzi... Ilyesmi ez, csak itt az ólmos
benzin és az ásványi olaj keveredik a LUN műszerek műanyagjának
odour-jával, amit az ember hazavisz az ingjén, a haján, a ruháján és
amikor este leveszi még érzi egyszer, hogy ma reptéren járt és
Trénermadárkával repült.....
